Balogh Anikó

Katolikus családból származom, de a családom nem gyakorolta mélyen a vallást, egyedül a nagymamám, aki egy kis falusi katolikus pap konyhás nénije és takarítója volt. Gyermekként ő általa ismertem meg a katolikus vallást, jártam hittanra és hetente templomba. Igen nagy szeretettel és csodálattal voltam mindig a kis falusi pap iránt! Egyszer megkérdeztem tőle: - András atya, te miért vagy pap? - Mert az Istent szolgálom. - Én is lehetek egyszer pap? - Ezt csak az Atya tudhatja, de bármi megtörténhet. -válaszolta.
Nehéz gyerekkort kellett megélnem szerető apa nélkül, de a nagymamám mindig arra biztatott , ha bármi baj ér, vagy fáj, vagy bántanak, soha nem vagy egyedül, csak szólj hozzá, mert az Atya veled van mindig! Ezt tettem! Aztán telt az idő, és olyan emberekkel hozott össze a sors, akik megmutatták az esszénusokhoz vezető utat, és amikor egy papírt nyomtak a kezembe, hogy válasszak melyik úton akarok tovább haladni és az állt rajta :  pap, megfordult velem a világ,  a könnyeimmel küszködtem, aztán csak annyit tudtam mondani:  Köszönöm Atyám, hogy megadod a lehetőséget hogy szolgálhassalak! Mert Ő volt nekem az én Istenem, az Atyám, és Apám mindig!