Reiszné Fuchs Anikó
Hiszem, hogy születésem pillanatától fogva Isten a tenyerén hordoz. Mindig is éreztem az Ő támogatását, segítését. Katolikus családból származom, ahol a nagyszüleim, főleg nagymamám volt az, aki rendszeresen imádkozott. Szüleim, s mi gyermekek már nyíltan nem tehettük ezt az akkori politikai „helyzet” miatt. Talán pont ez a „tiltás” volt az, amely végett erőteljesebb lett a kötődésem az Atyához, Jézushoz, Máriához és Magdalénához. Mindig is úgy éreztem, hogy Ők az én Égi családom. Természetesen nekem is volt időszakom, amikor ha nem is teljesen, de egy kicsit megfeledkeztem róluk, viszont a megélt krízis helyzetek, kislányom betegsége rádöbbentett, hogy nincs más csak az Atya és az Ő minősége, ami az életemet irányíthatja. Ekkor történt jött szívembe a hívás, melynek hatására elindultam a papi úton. Fiatal felnőttként kialakult bennem egy kép, egy vágy, egy gondolatmenet arra vonatkozóan, hogy miben is hiszek. Ezt a képet nem tudtam összeegyeztetni semmilyen vallással, fogalmazhatnám úgy is, hogy mindegyikben találtam olyan részt, melyet el tudtam fogadni, s voltak olyan részek melyek ellen egész lényem tiltakozott. Egyik sem volt számomra teljes. Mikor megismerkedtem az Esszéniával s a közösséggel, egyszerűen csak tudtam, hogy megérkeztem, ez volt az, amit mindig is kerestem.
