Kőműves Klára
Szüleim katolikusok voltak, de nem igazán gyakorolták vallásukat. Nagyszüleim tanítottak meg imádkozni, és ezáltal közelebb kerülni az Atyához. Már fiatalon is mindig a szeretetet kerestem, arra vágytam, szomjaztam, mivel viszonylag korán elveszítettem szüleimet. Sokszor nem értettem, mi miért történik velem, körülöttem. Úgy tűnt, hogy e kérdésekre valami más, a spirituális gondolkodás adja meg a választ, de mégis volt továbbra is bennem egy űr. Bár megváltozott a gondolkodásmódom, megtaláltam a békét, a nyugalmat, amit elveszettnek hittem, és megváltozott a hozzáállásom az élethez. Ennek ellenére a sorsom ismét mélypontra került, így továbbra is éreztem, hogy valami még mindig hiányzik. Ekkor ismerkedtem meg barátaim ösztönzésére a Keresztény Esszénus Egyházzal. Részt vettem Istentiszteleteiken, és rájöttem, hogy mindig is ezt az érzést kerestem, mert ott azt a szeretet tapasztaltam meg, amire életem során eddig vágytam. Rendszeresen járni kezdtem ezekre az Istentiszteletekre. Megismerve az esszénus elveket, hitem megerősödött. Mivel munkám révén is sokat érintkezem az emberekkel, szívemben felébredt a vágy, hogy én magam is megoszthassam az emberekkel Isten szeretetét és fényét. Hirdethessem számukra, hogy nem vagyunk egyedül, és Mennyei Atyánk mindig segítséget nyújt számunkra, ha hozzá fordulunk. Ezért lettem diakónus, majd 2017. augusztus 26-tól felszentelt pap. Szeretnék Mennyei Atyánk kezében eszköz lenni, hogy rajtam keresztül mutathassa meg fényét és szeretetét.