Kapcsos Balázsné
Szüleim vallásos neveltetésben részesítettek. Egyszer egy különleges Istentiszteleten vettem részt a gyerekeimmel és egy papnő tartott beszédet. Ez a prédikáció a szívemet nagyon megérintette. Ekkor éreztem először azt, hogy Istenem, de jó lenne nekem is ilyen szépen beszélni az emberekhez. Még ekkor el sem tudtam képzelni, hogy valamikor én is pap lehetek. Egyszer feltűnt, hogy olyan emberek is megkeresnek, akit nem is ismerek. Elmondták problémáikat, és akinek kellett segítettem, de volt olyan, aki csak annak örült, hogy valaki meghallgatta. Őszinte, egyszerű, segítőkész ember vagyok. Jó érzés fogott el, ha valakin segíthettem. Isten útjai kifürkészhetetlenek, sokfelé elirányított az életem során, hogy megtapasztalhassak dolgokat. Munkahelyeimen dolgoztam gyerekekkel, fiatalokkal és persze idősekkel. A betegség nehéz szakaszait is megtapasztalhattam anyukámnál. Ekkor már régóta ismertem és jártam is az Esszénus Egyházba. Itt éreztem azt a szeretetet és elfogadást amire akkor szükségem volt, hogy harmóniába legyek önmagammal. Ekkor határoztam el végleg, hogy pap leszek és szeretet és békét viszek az emberek életébe Isten segítségével.