Szabó Ferenc

Olyan családban nőttem fel, ahol a vallásos nevelést a nagyszülők jelentették. Részükről a katolikus hit, a templomba járás, a mindennapok természetes része volt. Gyermekkorom ebben a közegben zajlott. Ahogy visszaemlékszem a hétvégi Istentiszteletekre, a falusi papokra, most is az az érzés tölt el amit gyermek fejjel nem tudtam hova tenni. Hihetetlenül távolinak tűntek még a papok is, nem hogy az angyalok vagy Isten. Mindazok a dolgok, amivel egy Istentiszteleten vagy egy templomban lehet találkozni. A kérdéseimre általában nem kaptam választ. Később, tizenéves koromban, igyekeztem megismerni más vallásokat is. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy válaszokat kapjak, illetve megtaláljam azt a valamit, amit hiányoltam a katolikus tanokból. Minden vallásban, amit megismertem, találtam valami jót, szimpatikust, de úgy éreztem, hogy hiányzik valami. Néha az adott vallásból, néha az azt gyakorló emberekből.  Aztán megismerkedtem korunk esszénus szemléletével. Melyben megtaláltam mindazokat a válaszokat, amiket oly sokáig kerestem. Megtanultam azt, hogy hogyan tudok segíteni az embereknek. Fontos részét képezi életemnek a segítségnyújtás, úgy gondolom, hogy esszénus papként tudom őket és az Atyát a legjobban szolgálni.